...nem mindig nehéz, legalábbis amikor arról van szó, hogy több helyet kell teremteni a gyerekszobában/fürdőben, vagy akárhol máshol. A kezdet jön magától: kicsi lesz a ruhásszekrény, a játékbabák nem férnek el többé a polcon, azaz jelentkezik az igény az átalakításra. A folytatás viszont annál problémásabb, főleg ha szűkös a családi kassza. Első lépés: fellapozom a lakberendezési magazinjaimat. Nem vagyok mániákus, de azért minden évben veszek vagy 4-et, azonban mindig rájövök, hogy azok a cikkek, azokkal a képekkel nem nekem szólnak. Nagy alapterületen, sok pénzből könnyű berendezkedni, meg átalakítani....Én tudatos vásárlónak tartom magam, és állítólag ezek a lapok is a tudatosaknak készülnek, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem az ízlésesen kialakított, ámde kis alapterületű házikókkal vannak tele? Megtanultam, és hiszem is, hogy ökológiai lábnyomunkat feleslegesen megnöveli az, ha mondjuk 70m2 helyett 170m2-en élünk...és még boldogabbak sem leszünk tőle, ezért aztán nem is a nagy alapterületben gondolkodom. Az túl egyszerű lenne, én pedig szeretem, ha tervezni, számolgatni, méricskélni, ötletelni kell, mert így aztán, ami megszületik megoldás, az biztosan egyedi, személyre szabott lesz, és még büszkék is lehetünk rá. 7 éve lakjuk a 65m2-es lakásunkat, egy bébivel költöztünk oda, már 2 kislány van, egyik most lesz iskolás. Nem is tudom, azóta hányszor alakítgattunk, de a használható tereink négyzetmétere nem csökkent. A lakásunk továbbra is szellős, hangulatos, azonban az tény, hogy egyre kevesebb a szabad falfelületünk.Tervezem, hogy egy későbbi blogomban mutatok megoldásokat az otthonomból.
....bízom benne, hogy a téma nagy érdeklődésre tart számot, és hogy nem vagyok egyedül a dilemmáimmal, helyproblémáimmal, és azt remélem, hogy lesznek számotokra is hasznos ötletek és bejegyzések a blogomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése